Dr. S. Kárpáti György
Szül: 1949. Sopron
Érettségi: 1967, Berzsenyi Dániel Gimnázium Sopron
Diploma: 1974. Semmelweis Orvostudományi Egyetem
Munkahely: 1974-76 Győr, Megyei Kórház radiológia
1976-tól jelenleg is Sopron, Háziorvos.

Középiskolás koromban ismertem meg a fotózás alapjait. Lobenwein Tamás soproni fényképész avatott be a fototechnika rejtelmeibe. Érdeklődésem korán a mozgófilm felé fordult. 1963-ban „Határszéli történet” címmel iskolatársammal, Erős Péterrel közösen készített filmünk az Országos Amatőrfilm Fesztivál döntőjébe jutott. Orvosegyetemi éveim alatt a Buglya Sándor által vezetett „Medikus Amatőrfilm Stúdióban” készítettem filmjeimet, melyekkel országos és nemzetközi fesztiválokon több díjat nyertem. „Vizsgafilm” című filmem 1974-ben Miskolcon „Nagydíjat” kapott. Több alkalommal kaptam operatőri díjat. Fotóim rendszeresen jelentek meg az „Orvosegyetem” című lapban. Budapesti éveim alatt személyes kapcsolatba is kerültem az akkori filmgyártás jelentős személyiségeivel, akik későbbi tevékenységemre nagy hatással voltak. Dozwald János (akkoriban amatőrfilmeket is készített), Sára Sándor, Huszárik Zoltán, Szabó István, Jancsó Miklós, Kende János….

1974-ben orvosi munkámat radiológusként kezdtem Győrben. Fototechnikát tanítottam a röntgenasszisztens képzőben. Tagja lettem a „Győri Amatőrfilmstúdiónak”. 1976-tól szülővárosomban Sopronban dolgozom háziorvosként. Személyes barátság fűzött Dr. Friedrich Károlyhoz, aki a múlt század 30-as éveiben 35 mm-es kamerájával örökítette meg a város nevezetes eseményeit, filmjeit saját mozijában vetítette. Filmes tevékenysége nagy hatással volt rám, példáját követve évtizedeken keresztül örökítettem meg a város nevezetes eseményeit, a városban még fellelhető kihaló mesterségek utolsó képviselőit. Megszerveztem a „Soproni Amatőrfilm Stúdiót. 1981-ben országos amatőrfilm fesztivált szerveztünk. A zsűri elnöke Huszárik Zoltán volt. A videotechnika megjelenése újabb kihívást jelentett. 1988-ban Budapesten A kategóriás videofilm készítő tanfolyamot végeztem. Még ebben az évben „ Videográf Stúdió” néven önálló vállalkozást alapítottam. Dokumentatív tevékenységem egyik legkiemelkedőbb eseménye az 1989-es Páneurópai Pikniken történtek megörökítése volt. Az általam akkor és ott felvett képsorok bejárták a világsajtót, Japántól Amerikáig tv társaságok közvetítették. 1999-ben saját eredeti felvételeim felhasználásával dokumentumfilmet készítettem „Páneurópai Piknik ’89 „ címmel. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjét kaptam tevékenységem elismeréseként Göncz Árpád Köztársasági Elnöktől. 2004-ben „Pro kultúra Sopron” kitüntetésben részesültem.

A filmkészítés mellett fotókat készítettem.

Érdeklődésem egyre inkább a természetfotózás felé fordult. Kedvelem a hajnali fényeket, a ködöt, a vizet, a növényeket, a fákat, melyek a puszta látványuknál többről mesélnek. A fény- árnyék játékot, a bizarr természeti képződményeket, a grandiózus történelem előtti építményeket, a mellettük eltörpülő emberek látványát. Fontos számomra az Ember és az általa így vagy úgy alakított környezetnek a viszonya. Mindig izgatott az emberi sorsok lakonikus képi megfogalmazásának lehetősége. Korábbi filmjeimben volt erre példa. Fotóban ugyanezt megvalósítani sokkal izgalmasabb és nagyobb kihívás.

Mély nyomot hagytak bennem a „Németalföldi” festők tájképei, Bruegel mozgalmas, emberekkel teli vásznai és Csontvári cédrusai. A „régi” soproni fotósok közül Csík Ferenc ,Diebold Károly, Kovács Károly, a „ Nagy Magyarok” közül André Kertész, Robert Capa, a külföldiek közül Karl Blossfeld, Ansel Adams, Jozef Sudek, Edward Weston munkássága érintett meg leginkább. Sopronban, családi tulajdonunkban lévő műemlék vízimalomban annak felújítása után egy „Sopron Fotómúzeum” megvalósítását tervezem.

Háziorvosi munkám az elmúlt időszakban kevés időt hagyott „ fényírói” tevékenységemre. Nyugdíjhoz közeledve ennek hiányát egyre jobban érzem. Szeretném eddigi fotós tevékenységemet tovább folytatni, korábbi munkáimat rendszerezni, kortárs fotóművészekkel közelebbi kapcsolatba kerülni, építő kritikájuk segítségével saját utamat megtalálni. Ennek a folyamatnak talán első lépéseként örömmel tettem eleget Németh Andrea felkérésének, hogy ez év október 6-án apjának, Németh József fotóművésznek soproni kiállítását megnyissam.